Európai látnok által követvén

Öt órán át függtem a kereszten, Isten Fénye nélkül képtelenek lesztek látni.

Jézus keresztre feszítésének részleteit tárja fel. Számomra a legnagyobb szenvedés ideje akkor fog bekövetkezni, amikor megemlékeznek keresztre feszítésem kínszenvedéseiről.

Senki sem képes megérteni, hogy milyen nagy volt az Én szenvedésem a keresztre feszítés ideje alatt, sem a módot, ahogyan megostoroztak Engem.

A legrosszabb a megkorbácsolásom volt. Tíz ember vert vadul Engem, és Testem minden hüvelyknyi részét felhasították.

A hátamon a hús felszakadt, és a lapockáim láthatóak voltak.

Éppen hogy állni tudtam, és az egyik szemem az ütéstől megsérült.

Egyedül csak a bal szememmel láttam.

Addigra, Poncius Pilátus elé vittek, és töviskoronát helyeztek a fejemre; alig tudtam felállni.

Még mielőtt egy piros rövid ruhadarabot húztak volna rám a fejemen keresztül, meztelenre vetkőztettek, és a jobb kezembe egy pálmaágat adtak.

Mindegyik tövis olyan volt, mint egy tű, annyira éles. A tövisek közül az egyik, a jobb szememet is átszúrta, ami képtelenné tett arra, hogy lássak.

Oly sok vért veszítettem, hogy hánynom kellett, és annyira szédültem, hogy amikor elkezdtem felkapaszkodni a Kálvária felé vezető úton, nem bírtam tartani a keresztet.

Olyan sokszor elestem, hogy órákig tartott, mire a domb tetejére értem.

Az út minden lépésénél ostoroztak és korbácsoltak Engem.

Az egész testem véres volt, és a perzselő nap miatt vastagon borított el a verejték.

Néhány alkalommal elájultam.

Bármennyire fájdalmas és gyötrelmes volt mindez, a legijesztőbb az egészből mégis az a gyűlölet volt, amelyet Irántam mutattak, nemcsak a felnőttek az út mentén, hanem a kisgyermekek is, akik – szüleik példáját követve – rugdostak Engem.

Az üvöltések, amelyek a szájukból ömlöttek, és a gyűlölet, semmi volt a Tőlem való félelmükhöz képest.

Mert mindezek mögött, ők még mindig nem voltak biztosak abban, hogy valóban Én voltam-e a Messiás vagy sem, akire már oly régóta vártak.

Könnyebb volt tehát nekik gyűlölni és feljelenteni Engem, mint hogy elfogadjanak, mert ez azt jelentette volna számukra, hogy nekik meg kell változtatniuk életmódjukat.

A leggyötrelmesebb pillanatom az volt, amikor a földön, az oldalamon feküdve ismételten a hátamat rugdosták; és láttam, hogy szeretett Anyám néz Engem.

Megszakadt a szíve, és tanítványaim közül kettőnek támogatniuk kellett Őt.

Én csak az egyetlen megmaradt szememmel láthattam Őt, és nem tudtam elviselni kínszenvedésének látványát.

Százak gúnykacaja, üvöltése és ordítása a földön is észlelhető volt, ahol feküdtem; és hatszáz katonát vezényeltek ki, hogy megszervezzék és felügyeljék Keresztre feszítésemet, és még hat másikét.

Én voltam a figyelem központjában, és a többiek nem szenvedtek annyira, mint Én.

Amikor a csuklómat hüvelykujjam alatt a keresztre szegezték, azt már nem éreztem.

Testem annyira sérült és zúzott volt, hogy sokkot kaptam.

Vállaimat kificamították, és karjaimat pedig kitépték a helyükből.

A legsúlyosabb testi sérüléseket okozták Testemnek, még mielőtt keresztre feszítettek volna.

Egy sikoly sem hagyta el ajkamat.

Nem tiltakoztam.

Egyedül csak suttogtam.

Ez felbőszítette hóhéraimat, akik erre reagálván, ki akarták elégíteni vágyaikat.

Egyáltalán nem törődtem velük, mert ez azt jelentette volna, hogy a sátánnal és démonaival is foglalkozom, akik megfertőzték az ő lelküket.

Ezért volt annyira intenzív a gonoszságuk Irántam.

Öt órán át függtem a kereszten.

A nap perzselt, felhő pedig nem volt, ami segített volna csökkenteni a bőröm égését.

Amint az utolsó lélegzetet vettem, Atyám fekete felhőket küldött, valamint mennydörgést és villámlást.

A lezajló vihar olyan ijesztő nagyságot öltött, és olyan hirtelen jött, hogy a bámészkodókban nem maradt semmi kétség a felől, hogy Én valóban a Megváltó voltam, akit az Atyaisten küldött.

Mindezt ajándékként nyilatkoztattam ki neked, leányom, viszonzásképpen szenvedésed nagy cselekedetéért, melyet felajánlottál Nekem.

Mondd meg gyermekeimnek, hogy Keresztre feszítésem kínszenvedéseit Én nem bántam meg.

Ami bánt az az, hogy Áldozatom feledésbe merült, és hogy oly sokan tagadják azt, hogy Keresztre feszítésem valóban megtörtént.

Sokaknak fogalmuk sincs arról, amit Nekem el kellett szenvednem, mint ahogyan sokan az apostolaim közül sem voltak tanúi, amint a Kálvárián felmentem.

Ma az okoz nekem fájdalmat, hogy még mindig olyan sokan megtagadnak Engem.

Az a felhívásom hozzátok, követőim, hogy ne engedjétek, hogy Keresztre feszítésem hiábavaló áldozattá váljon.

Én minden bűnért meghaltam, beleértve azokat is, amelyeket ma követnek el.

Én meg akarom, és Nekem meg is kell mentenem azokat, akik még ma is megtagadnak Engem. Ma meg fogják feszíteni földi Egyházamat. A mai nap megbélyegzi a változások kezdetét. Figyeljétek most, hogyan kerül minden napvilágra, amint azt már mondtam nektek. Megtiltom, hogy letagadjátok azt a “szörnyű igazságot” (megj.: a tanok egybevonása), amikor azok közületek arra kényszerítenek benneteket, hogy lenyeljetek egy hazugságot.

Nektek, követőim, ébereknek kell lennetek, és meg kell védenetek Szentségeimet. Ti, felszentelt szolgáim, amint Istenségemet kétségbe vonják, hamarosan próbára lesztek téve. Isten Törvényeit meg fogják változtatni, és amikor Szent Eucharisztiámat meghamisítják, Isten Keze olyan erővel fog lesújtani, hogy ti azonnal tudni fogjátok, ezek az Üzenetek a Mennyből jönnek. Hamarosan szeretett Benedek Pápám fogja vezetni Isten gyermekeit száműzetése helyéről. Azt használták fel, amit Én tanítottam – az Isten Szavát –, és elferdítették azt. A szóbeszédek, melyeket terjesztettek, hazugságokat tartalmaztak, és azt mondták, hogy Én megpróbálom elvonni az embereket az Egyház Igaz Tanításától. Ők a templomokban prédikáltak felhívva az emberek figyelmét arra, hogy tartsák távol magukat Tőlem, nehogy ezzel megsértsék a főpapokat. Őket arra is figyelmeztették, hogy amennyiben továbbra is terjesztik Üzeneteimet, kidobják őket, akárcsak a leprásokat a Szent Templomból. Egyes esetekben azt mondták Tanítványaimnak, hogy fizikai fenyítésben lesz részük, és hogy le fogják őket tartóztatni.

Miközben a Szentlelket káromolták – tagadták, hogy Én az Igazságot mondom és azt mondták, hogy Szavam a Sátántól ered – továbbra is imádták Istent a Templomokban. Királyi ruhába öltözve harcoltak a templomban az oltárnál lévő helyükért. Minden kisebb beosztású szolgának órákig állnia kellett, miközben ők azokon a székeken ültek, amelyeket a Királyoknak terveztek. Az oltár annyira tele volt az Egyház vezetőivel, hogy az egyszerű emberek zavarba jöttek. Őket arra kötelezték, hogy tiszteljék Isten legmagasabb rangú szolgáját, így fejezvén ki Isten iránti tiszteletüket. A főpapok tiszteletet követeltek (maguknak) azoktól, akik a templomba jártak. Ők a szeretet és az alázat minden külső jelét mutatták, melyeket elvártak tőlük, és mégis úgy öltözködtek és viselkedtek Atyám Házában, mint mesterek a szolga helyett, aminek valóban lenniük kellett volna.

Az emberek azon félelmükben, nehogy megbántsák a Farizeusokat, féltek követni Engem. A papokat megfélemlítették és figyelmeztették, hogy amennyiben nem hagyják abba Szavam terjesztését, megfosztják őket a papi címüktől. Az egyszerű ember tudta, hogy ha rajtakapnák őket miközben Szavamat terjesztik, a sorsuk sokkal rosszabb lett volna.

Testem Keresztre feszítése a Földön beteljesítette az Atyámmal kötött Szövetség első részét, hogy megmentse az emberiséget.

Misztikus Testem – Földi Egyházam – Keresztre feszítése ma kezdődik el, mely a végső üldöztetés kezdete, mivel a Szabadkőműves terv Házam megszentségtelenítésére most fog világossá válni mindazok számára, akik ismerik az Igazságot.Nem az Én Lábaim elé fognak leborulni. Nem az Én Lábaimat fogják megcsókolni, hanem Szolgáimét, Követőimét és a bűnösökét.

2019.03.29. - Szerző: | Üzenet | | Még nincs hozzászólás

Még nincs hozzászólás

Szólj hozzá!

Be kell jelentkezned hozzászólás beküldéséhez.